A mai bejegyzés csupán ízelítő abban a tekintetben, hogy miféle elemzésnek vetem majd alá a nemzetközi sajtóban [tágabban: médiában] megjelenő híreket. Természetesen egy ilyen válogatás sosem teljes, ebből kifolyólag rögtön azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a blog olvasóinak nyilvánosságához, hogy az általuk-általatok fontosnak ítélt tudósításokat kommentekben helyezzétek el. Rövid, párszavas leírás és a forrás megjelölése lenne az ideális forma. Ígéretet teszek ara, hogy amennyiben időm engedi, utána fogok járni, és ha a téma megérdemli, bővebben fogok írni róla.

Brown Says UN Climate Negotiations Were ‘Flawed,’ Need Reform

U.K. Prime Minister Gordon Brown said the climate negotiations that failed to produce a binding treaty to rein in greenhouse gases were flawed, putting pressure on the United Nations to change the way the talks are structured.

 

The two-week discussions in Copenhagen in December involved 193 nations and highlighted splits between rich and poor countries so severe that some delegations walked out of the meeting. Brown, writing in a letter to lawmakers in the U.K., said more must be done to ensure developing nations trust the UN Framework Convention on Climate Change.

 

(…)

 

Brown’s comments are important because Britain was one of the biggest proponents of the talks, and the prime minister spent four days in the Danish capital helping to broker the agreement. Today, he said that the Copenhagen Accord, a non- binding agreement by the world’s biggest polluters, may lead to a peak in global emissions by 2020.

1. A megállapodásnak az üvegházhatású gázok, elsősorban a szén-dioxid és a metán kibocsátásának megregulázásáról kellene szólnia, különös tekintettel az előbbire. (A szén-dioxid kibocsátása köthető legkönnyebben az emberi tevékenységhez [fosszilis energiahordozók] egyrészt, és a légköri szén-dioxid bomlási sebessége (féléletideje) sokkal lassabb (hosszabb) a metánénál. (Noha a metán üvegházhatása nagyjából hússzorosa a szén-dioxidénak, kevesebb jut belőle a légkörbe, és ami oda jut, gyorsabban [10 éves nagyságrendben] bomlik, szemben a légköri szén-dioxiddal, ami évszázadokat tölt a légkörben.)

2. A Koppenhágai Találkozót megelőző Rio de Janeiro-i, illetve a jóval ismertebb kyotói megállapodások papíron létre jöttek, ám a gyakorlatba való átültetésük teljes kudarcnak bizonyult. Ennek jele nem más, mint az a szomorú tény, hogy a kyotói megállapodás óta eltelt időben az éves szintű kibocsátás növekedett, nem pedig csökkent. Sőt, a növekedés üteme is nőtt (azaz egyre gyorsuló mértékben növekszik).

3. A CO2 mennyiségét ppm (parts per million) egységben mérik. Közérthetően: fognak egy köbméter levegőt, megszámolják [kiszámítják], hogy abban hány molekula ’normál’ légköri gáz van [nitrogén, oxigén, argon], majd megmérik, hogy hány molekula CO2 van ugyanebben a köbméterben. Ezután ez normál légköri gázok mennyiségét millióra normálják, és egy aránypárral kiszámítják, hogy az adott mennyiséghez hány darab CO2 molekula tartozik. (A módszer azért célszerű, mert nagyon nehéz egyesével számolni az igencsak kis méretű gázmolekulákat.)

4. Az ipari forradalom előtt a CO2 koncentráció 280 ppm volt. Ezt persze akkor senki sem mérte meg (1959-ben mérétk először), ez inkább extrapolálás, visszafelé. Jelenleg több mint 380 ppm ugyanez a mutató. Mi látszik ebből? Két dolog mindenképpen: (a) igen kevés szén-dioxidról beszélünk ahhoz képest, hogy mennyi nitrogén és [főleg] oxigén van a légkörben, tehát nem fogunk ’belefulladni’ a szén-dioxidba (b) akármilyen kicsi is ez a mennyiség, több mint egyharmadával nőtt az emberi tevékenység miatt.

5. A fentebb említett ppm-változás elsősorban az ipari társadalmakhoz köthető, konkrétabban: a hamarabb iparosodó országok (magyarán a ’nyugat’) felelős elsősorban a jelenleg már tapasztalható növekedésért. Még egyértelműbben: mi vagyunk a hunyók – egyelőre.

6. A legnagyobb kibocsátó jelenleg Kína, nemrég előzte meg az USA-t. India is iparkodik. Ennek nem a rosszindulatuk az oka, hanem az, hogy ezek az országok később kezdtek iparosodni. Az EU-kibocsátása jó közelítéssel stagnál, kicsit tán még csökken is. Az USA kibocsátása továbbra is nő, bár nem olyan ütemben, mint pl. Kínáé.

7. A légkört és a klímát nem érdekli, honnan származik a kibocsátás. Sőt, még az sem, hogy mikori. Mivel a szén-dioxid sokszáz évig a légkörben marad, Nagy-Britannia XIX. és XX. századi kibocsátása semmivel sem kevésbé lényeges a tényleges hatások tekintetében, mint Kína XXI. századi kibocsátása lesz.

8. Az egy főre jutó kibocsátás terén Kína és India messze elmarad a fejlett országoktól. Ez persze megint csak nem érdekli a légkört és a klímát, minthogy nem az a fontos, hányan bocsátanak ki, hanem az, hogy mennyit. Ennek ellenére: nevezett országok bátran érvelhetnek a következőkkel: (a) komám, Brown, ti sokkal több szutykot eregettetek történelmileg, mint mi, és épp ezért tartotok ott, ahol (b) egy főre vetítve most is sokkal nagyobb kibocsátók vagytok, vazze (c) kiszerveztétek hozzánk az iparotokat, mi gyártjuk a fél világ cuccát – naná, hogy mi lökjük ki a cokettőt, de ti veszitek meg azt az acélt, műanyagot, plazmatévét, amit gyártunk vele. Ilyetén formán elmondható: mindenkinek igaza van – de ez a légkört és a klímát még mindig nem érdekli.

9. A CO2 koncentráció nagyjából évi 2 ppm-mel növekszik jelenleg [forrás], ez az ütem pedig csupán 1.5 ppm volt 15 évvel ezelőtt. A Bloomberg cikk állítása, miszerint 2020-ra érheti el a növekedés a csúcsát, közel 2.5 ppm-es évi növekedési csúcsértéket jelent. 2030-ig tehát hozzávetőleg további 40 ppm-et. Jelenleg valahol 385 ppm környékén járunk. A kritikusnak elfogadott határérték (tipping point, ahol végképp kikerül a kezünkből az irányítás) 450 ppm. 385 + 40 = 425. Marad 25. Mi lesz utána? Az a 25 ppm növekedés jelenleg 12-13 év alatt áll be. Mi majd mégis beosztjuk többszáz évre? Reális ez? Van ennek alapján bármi értelme az ilyen egyezményeknek?

10. Felmerül mindezek után a kérdés: miért érdeke vajon Gordon Brownnak épp most sürgetni valamely egyezmény aláírását. A lehetőségek: (a) Brown (és a brit nemzetközösség) hirtelen ráeszmélt, hogy környezettudatosak (b) üzleti érdekből. Jelen sorok írója szerint (b), de most nem megy ennél jobban bele, hogy miért.

China to Raise Resource Acquisitions as Car, Home Sales Jump

China, the world’s largest metal consumer, will add to last year’s record $32 billion spending on resource acquisitions as demand for iron ore, copper and oil soars with the fastest economic growth since 2007. Chinese companies will hunt for iron ore, coal, oil, copper and gold assets, said Jing Ulrich, the chairwoman of China equities and commodities at JPMorgan Chase & Co. in Hong Kong.

 

(…)

 

China’s imports of iron ore, copper and oil leapt to records in 2009, as demand from carmakers and builders including Volkswagen AG and China Vanke Co. expanded. The economy grew 10.7 percent in the fourth quarter, the fastest pace since 2007, on the $586 billion stimulus spending and record lending.

 

“You’ll have a lot more Beijings and Shanghais coming up over the next 20 and 30 years and to feed all of that, the amount of iron and steel is huge,” said Eric Lilford, head of Australia mining at Deloitte Corporate Finance in Perth. Chinese demand “has been relatively strong even during the global financial crisis and it’s stronger now.”

Shell Pushes Brazilian Ethanol After Scaling Back Wind, Solar

Royal Dutch Shell Plc, the oil company that started an ethanol venture with Cosan SA Industria & Comercio in Brazil, is pushing biofuels as an alternative energy investment over wind and solar.

 

(…)

 

Chief Executive Officer Peter Voser is placing a priority on biofuels to cut carbon emissions because they maintain supply of the liquid fuels that are the mainstay of Shell’s business as conventional oil deposits become harder and more expensive to find. The Cosan agreement may give Shell shared control of the world’s largest sugarcane produce.

 

“This is a deal that makes perfect sense as Shell no longer really has its focus on solar or wind energy,” Peter Heijen, an Amsterdam-based analyst at Theodoor Gilissen who rates Shell a buy, said in an interview. “Shell is betting on an expansion of ethanol in other markets while it also gets access to Brazil’s retail market.”

1. A Shell lefarolni látszik a megújuló energiáról. Anyagi megfontolásból teljesen érthető, de mintha szembe menne Gordon Brown, az EU, az IPCC és az ENSZ célkitűzéseivel. Valaki szóljon már nekik, hogy egyeztessenek!

2. A Shell indoklása szerint a bioüzemanyagokba való befektetés megfékezi a szén-dioxid kibocsátást. Ezzel egyetlen probléma van, nevezetesen: a bioüzemanyagok egységnyi energiatartalomra vontakoztatva TÖBB szén-dioxid kibocsátásával járnak, mintha szenet égetnénk.

3. A Shell arra fogad, hogy nőni fog a bioüzemanyagok piaca. Hm. Nagyon rovid távon ez talán igaz, ám egyrészt kiküszöbölhetetlen skálázási problémák merülnek fel (néhány százaléknyi részarányról beszélhetünk), másrészt a bioüzemanyag, minthogy termőföld kell hozzá, az élelmiszerek előállításával verseng. Ha a Shell célkitűzése valósággá válna, a kocsink talán enne, de mi nem.

4. A Shell piaci értékét mindez természetesen emelni fogja (rövid távon mindenképpen), ezért részvényeik vásárlása javallott. Értsd: baromi káros, de kurvára megéri. Aha.

Mice Tail Turned Into Brain Cells in Feat Possible for Humans