dec 28 2011

Fejére szól, ki szót emel

 

/A politika valódi bűne/
 
 
 
Disclaimer: Ez a post sokkal hosszabb annál, mint amit épeszű ember a neten elolvas. Mi több, ahhoz, hogy könnyen emészthető legyen, nem elég egyszerű és nem is elég hatásvadász. Tudok róla, ez van.
 
Tartalmi összefoglaló: a honi és nemzetközi politika legfőbb bűne (az ízléstelenségen kívül) az, hogy nem a megfelelő kérdésekkel foglalkozunk, és emiatt a jelenlegi politika és közbeszéd mindnyájunkat végveszélybe sodor. Ha a politika nem hajlandó számot vetni a realitással, attól még a valóság hajlandó lesz számot vetni velünk. Véges erőforrásbázison (azaz pl. az adott bolygón) nem lehetséges exponenciális ütemű, végtelenbe tartó növekedés; ezért bukásra van ítélve az ezen alapuló gazdasági-pénzügyi-társadalmi rendszer. A fizikai valósággal való összeütközésben a természet győz. Deal with reality or reality will deal with you. Nem fogjuk tudni elkerülni.
 
Parental advisory: A szöveget néhol betétekkel és hivatkozásokkal tördelem. A betétek nem díszek: olvasásukat, hallgatásukat ezúton javaslom. Mindazonáltal igyekszem, hogy a szöveg a betétek nélkül is koherens legyen. Ugyanakkor nem csak nekem kell törekednem, ugye. Év vége, sok szabadidő, miegymás.
 
 
 
Bevezetés
 
Egy életem, egy halálom.
 
 
 
 
A vonatkoztatási rendszer. Tehetetlenségi rendszer, inerciarendszer. Kijelölése elsődleges, mielőtt továbbmennénk. A helyzet a következő. Baj van. Képzeljünk el egy családot, ahol apa halálos beteg, és nem sok van neki hátra. A család többi tagja önellátásra nem, vagy csak korlátozottan képes. Lépni kell, a vég közelg. (Megjegyzés: én ilyen családban nőttem fel, nem nehéz elképzelnem.) Apa, és a család többi tagjai, az életben maradók előtt több lehetőség kínálja magát. De azért alapvetően mégis csak kettő. Vagy a lényegről beszélnek vagy sem. Vagy szembenéznek a realitással, vagy sem. Ami az utakat illeti: van könnyebb, nehezebb, meg mindenféle időtávok. A könnyebbség kedvéért abból indulok ki, hogy mindenki érti és/vagy ismeri az alapszituációt. A fenti helyzetben akárhogy is tesz a család, apa a Valaki vagy valami által megszabott időpontban garantáltan meghal. Ha elbúcsúznak tőle, ha nem. Ha rendezik a rendezhetőt, ha nem. Ha kitalálják, hogy hogyan legyen ezután, ha nem. Ha a lényeggel foglalkoznak, ha nem.
 
 
Az alaphelyzet. Baj van. Nem most lett, de most már mindenki számára jól látszik. Önellátásra nem, vagy csak korlátozottan vagyunk képesek. Magyarok és nem magyarok egyaránt – Európa-szerte, sőt, 1-2 országot leszámítva az egész OECD-re igaz ez. Lépni kell, a vég közelg. Ha számot vetünk vele, ha nem. Ha a lényegről beszélünk, ha nem. Akárhogy is teszünk, bizonyos dolgokat nem lehet elkerülni.
 
 
A problémakezelés eddigi gyakorlata: Nem szeretünk a lényegről beszélni, és nem is beszélünk a lényegről. Azért nem, mert nem vesszük észre és/vagy nem akarjuk észrevenni, és/vagy el akarjuk sunnyogni, és/vagy azt képzeljük, megúszhatjuk kisebb hőemelkedéssel. Pedig apának sem sok van hátra.
 
 
A probléma lényegének összefoglalása: Nem lehetséges végtelen növekedés egy véges bolygón. Meghódítható erőforrásbázisok és piacok híján a valaha pozitív összegű játék zéró összegűvé vált, sőt: az egyre növekvő népesség és a környezet károsítása (az ún. externáliák internalizálása [Pigou]) miatt hamarosan negatív összegűvé válik. Tömörebben: egyre több ember között kell elosztani egy egyre kisebb tortát. Aki elkezd ezzel komolyabban foglalkozni, előbb vagy utóbb nyersanyagoknál és energiánál, termodinamikánál és statisztikus fizikánál, mikro-és makroeloszlásnál fog kikötni. Ha ezt a (viccen kívül) pár éves kitérőt meg akarja spórolni az olvasó, akkor nézze meg a következő két videót, a lényeg ott van bennük. Az elsőben az alapprobléma, a másodikban a következmény. A két szám létrejötte közötti több mint 15 év is beszédes.

 

 

 
 

 
 
 
Tárgyalás
 
Jómagam (értsd: én) már tettem egy kísérletet 2003-ban, az akkori Magyar Hírlapba írva külsősként egy publicisztikát. Megpróbáltam leírni – jóllehet, sokkal fiatalabb koromban és sokkal kevesebb tudással -, hogy mi a pálya (a magyar politikában, véltem akkor; szerte a világon, gondolom jópár éve). Most csak azért fogalmazom újra mindezt, mert (ahogy a bevezetőben említettem): ugyan nem szeretünk a lényeggel foglalkozni, ám a valóság nem eszerint válogat. A valóság (ha elfogadjuk ilyesminek a létezését egyáltalán, és nyugati, hogynemondjam: euroatlanti nézőpontból el szoktuk, bár kérdéses, hogy ez helyes-e), egyszerűen csak van. Egyelőre fogadjuk el azt munkahipotézisként, hogy a valóság tőlünk függetlenül (is) létezik.
 
 
Felvezetés
 
A valóság: nos, a helyzet az, hogy volt idő, amikor lehetett még egy kicsit teszetoszáskodni, de annak az időnek vége van. Hja, az idő lejár – hát ez bizony lejárt. A probléma, mint említettem, nagyon egyszerű: a Föld erőforrásai végesek, az nemzetközileg elfogadott krédó szerinti gazdasági modell alapja az exponenciális növekedés, ami nélkül egyfelől nem működik (sem modellszinten sem a valóságban) a pénzügyi-gazdasági-társadalmi rendszer, másfelől amely modell  véges erőforrásbázison még elméletileg sem tarthat a végtelenbe.
 
 
A következmény: röviden és tömören: a kasszánál fizetni kell. Abból kell gazdálkodnunk, amink van. Értsd: fizikailag, de facto létezik. A pénz önmagában nem érték, hanem (jó esetben) értékmérő (bár a rendszer jelen állapotában ez is kérdéses). Pénzt mindenesetre nem lehet enni és fogat se mos helyettünk; ha fogyasztani akarunk, akkor más dolgokra van szükségünk, amely dolgokat valamilyen mechanizmussal (pl.: a piacon, pénzért) el kell osztanunk egymás között. Önmagában a pénz nem garantál semmit: azok a folyamatok tudnak ’jólétet’ teremteni, amelyek fenntartásához a pénz egy hasznos eszköz – de messze nem az egyetlen, mi több, a létrehozásukra vonatkozó képességünket tekintve nem is a legfőbb eszköz. Folyománya: pusztán hitelekre és pénzre nem építhetünk hosszú távon sem nemzet-, sem világgazdaságot. Sem IMF-hitelre, sem semmilyen más hitelre. Mondom: hosszú távon. Tessék értelmezni.
 
 
A következmény folyománya: vagy számot vetünk mindezzel vagy sem, de mindenképpen el fogjuk szenvedni a következményeit. Mint azt kénytelenek voltunk leszögezni: apa meghal, ha az idő lejár. A halálos betegen csak a csoda segít, de rendszerint az sem. Csodára pedig inkább ne építsünk, egyébként se látszik nyoma se. Strigákról, minthogy nincsenek, szó se essék.
 
 
A folyomány következménye: ki kell mondanunk bizonyos dolgokat ahhoz, hogy tisztán láthassunk. Olyanokat is, amelyeket nem illő kimondanunk. Olyanokat is, amely dolgok kimondásától tartunk. Ha nem mondjuk ki őket, attól még léteznek, mint apa agydaganata.
 
 

 
 
Problémafelvetés
 
A hazai politikai elit és a gazdasági potentátok 'közössége' a fentiekben elmondottakat nem ismerte fel. Politikusaink és véleményformálóink évek, sőt, gyakorlatilag évtizedek óta öndefiniálnak és belső csatározásokat folytatnak. A csatározásból lesz a konc, és a megmerevedett arcvonalak: ez a rész könnyen érthető. Az öndefiníció ráadásul egy ideje már nem útkeresés, hanem csupán a választópolgárnak szól. Könnyen felismerhető arról, hogy elméleti kérdéseket feszeget, többnyire felületesen. Mi a jobboldal. Mi a baloldal. Ki a jobboldali, a baloldali, a népnemzeti, a komcsi, a libsi, a mélymagyar, az igazi magyar, a zsidóbérenc, stb. Mi a demokrácia, az egyetemes európai érték, a jogállam, a demokratikus minimum, a hatalmi ágak különválasztása, stb. Ki a magyar. Ki a hazafi. Ki az europeer. Satöbbi, satöbbi, satöbbi: da capo al fine. Látni kell, hogy mindez a politikai eliten és néhány mesemagyarázón kívül immár senkit sem érdekel. (A mindenkori választások eredményei szolgálnak erre a legjobb bizonyítékul, ha valaki vitatni szeretné.)
 
 
A nagy öndefiniálás közepette remek alkalom nyílik a politikai elit egymás közti háborúskodására és a választópolgárok előtti szemfényvesztésre, miközben elsikkad a lényeg. Nem feszítem tovább a húrt, elmondom a lényeget: nincs választásunk. Apa meghal. Annak a világnak, amit ismertünk, jobbára vége. Hogy kinek a hibájából, az most másodlagos (bár hálás téma). Amit ebben a helyzetben tenni lehet: értelmes kérdéseket kell feltenni, elfogadva a helyzet realitását. Jelen körülmények között tehát nem az a fontos, hogy apa vajon mennyit cigizett, és hogy történt-e orvosi műhiba, hogy idáig fajulhattak a dolgok. Mit tehetünk, ha apa a halálán van? – sajnos ez a jó kérdés.
 
 
 
 
Kitérő – A tárgyalás tárgyalása
 
A politika azért nem talál sok épeszű érdeklődőre hazánkban (sem), mert hazug. Hazug a mindenkori kormánypártok, és hazug a mindenkori ellenzék részéről egyaránt. (V.ö.: ők úgy tettek, mintha fizetnének, mi pedig úgy tettünk, mintha dolgoznánk.) Hogy ne menjek messzire példáért: december végi napok történései azért voltak irrelevánsak, mert nem voltak igazak. Az egyik hazugság ütközött meg a másikkal. Az emberek, ha megfogalmazni nem is tudják vagy akarják, érzik, hogy rosszak a kérdések. Hogy ebből így sosem lesznek válaszok. Ezek az elfuserált kérdések nem érdeklik az embereket se pro, se kontra. Ennek az az oka, hogy a kérdésekre adható válaszok nem segítenek minket hozzá semmihez. Lényegtelen, hogy mi a válasz egy érdektelen és/vagy rosszul feltett kérdésre.
 
 
Az értelmes kérdéseket kerülni szoktuk. (Valószínűleg félünk a választól.) Mivel az értelmes kérdéseket kerüljük, értelmes beszéd helyett hülye kérdésekre adunk hülye válaszokat. Rossz kérdésre ugyanis csak rossz válasz adható. Felsorolok pár rossz kérdést:
 
  • európai megoldásnak tekinthető-e a kisebbségek helyzetének rendezésére szolgáló terv (v.ö.: honi cigányság)
  • megfelelünk-e a demokratikus minimumnak abban az értelemben, ahogyan azt anno definiálták (v.ö.: jogállam)
  • van-e morális alapunk arra, hogy ítéletet mondjuk idős honfitársainkról (v.ö.: nyugdíjasok)
 
Ezek a jelen helyzetben álkérdések. Ameddig apa jó egészségnek örvendett, fontosak lehettek, ám apa közelgő halálát figyelembe véve nem tekinthetők a lényeget érintőnek. Az viszont családfüggő, hogy kinek az apja mikor haldoklik, tehát lehetett ezt látni azért korábban is:
 
 

 
 
 
 
Valós problémák és valós kérdések
 
A honi (és nemzetközi) politika fontos kérdések kapcsán az alábbiakban összefoglalt téziseket és antitéziseket (más kérdésekben pedig ezek megfelelőit) fogalmazza meg. Ezzel az a probléma, hogy mind a tézisek, mind az antitézisek léthazugságok. Az emberek, a polgárok, a lakosság (ha meg tudják artikuláltan fogalmazni, ha nem) tudatában vannak ennek. Ameddig nem a valós kérdés tesszük fel nekik, nem adhatnak rá helyes választ. Csak egymás haját és a mi hajunkat téphetik ki elkeseredésükben.
 
Ismertetek néhány kérdést. Igyekeztem lényegeseket válogatni, és nem nyújtottam túl hosszúra a listát.
 
 
  • A cigányság helyzete. Tézis: integráció helyett asszimilációra van szükség, vagy ha az se működik, erőszakra. Antitézis: ez ellenkezik az európai normákkal és az egyetemes emberi értékekkel, pozitív diszkriminációra van szükség. Helyes kérdés: akármelyik alapállásból is, de fizikailag képesek vagyunk a jelen állapotot fenntartani? Elbírunk ennyi (akármilyen okból is, de) inaktív aktívval? Választási lehetőség: vagy megváltoztatjuk a jelenlegi helyzetet, vagy megváltoztatjuk a jelenlegi helyzetet. Ennek nincs alternatívája. A realitás: az út, amelyen megyünk, a biztos polgárháború felé vezet 10-15 éven belül legkésőbb.

 

 

  • A nyugdíjasok. Tézis: sokan érdemtelenül kapnak nyugdíjat. Antitézis: az öregekről szálljunk le, ők építették az országot, egyébként is ízléstelen a szüleink járandóságát vitatni. Helyes kérdés: fizikailag képesek vagyunk a jelenlegi nyugdíjrendszert fenntartani? Választási lehetőség: vagy megváltoztatjuk a nyugdíjrendszert most, és az hamarosan nagyon rossz lesz a nyugdíjasoknak, vagy nem változtatjuk meg, és teljesen összedől a rendszer 5-10 éven belül. A realitás: a demográfiát nem fogjuk legyőzni, a nyugdíjrendszer a jelenlegi kifizetési szintek mellet fenntarthatatlan, és ezt mielőbb meg kell értetni az érintettekkel.

 

 

  • Az adózás mértéke. Tézis: egykulcsos adó, sok különadó, erős NAV és magas ÁFA kell. Antitézis: progresszív adózásra, a különadók eltörlésére, alacsonyabb általános adószintre van szükség. Helyes kérdés: mi az adózás célja? Mire használjuk fel a pénzt? Mennyit vagyunk képesek kifizetni, és mit várunk érte cserébe? Választási lehetőség: vagy olyan adórendszert sikerül teremteni, amivel a dolgozó többség nagyjából egyetért, vagy mindenki ott lop, csal és hazudik, ahol tud, a legfelsőbb szintektől kezdve a legalsóbb szintekig bezárólag egyetemesen mindenki, akinek erre bárhol, bármennyi lehetősége van – ilyen környezetben tehát majdnem mindegy, hogy milyen adójogszabályokat hozunk.

 

 

  • Az egészségügy és az oktatás. Tézis:egybiztosítós, ingyenes, állami tulajdonú, központi. Antitézis: sokbiztosítós, fizetős, vegyes tulajdonú, decentralizált. Helyes kérdés: meg tudjuk-e akadályozni, hogy a gyerekeink tudatlanok legyenek, és hogy az ellátórendszer összeomoljon, a szakma pedig elnéptelenedjen/elsilányodjon. Ha igen, mi ennek az ára? Választási lehetőség: vagy elfogadjuk, hogy az oktatás és az egészségügy drága dolgok, ha minőségi színvonalat akarunk, vagy annyit áldozunk rájuk, amennyi jut, és azt fogadjuk el, hogy cserébe tudásból és egészségből is annyink lesz, amennyi jut. A realitás: ha nem áldozunk rá sokkal-sokkal többet, akkor az egészségügyi alapellátás és az oktatás színvonala egyaránt tovább fog romlani, a kérdés csak az, hogy melyik szinten tudjuk ezt a romlást megállítani, majd a kialakult állapotot stabilizálni.

 

 

  • Az EU. Tézis: az EU a mi utunk, mint európai nemzeté. Remek, hogy beléptünk és tagok vagyunk. Antitézis: az EU a nemzetközi pénzvilág martaléka és megtestesítője is egyben, be leszünk darálva. Hiba volt belépni. Helyes kérdés: mit hoz a holnap és mit hoz a holnapután, ha ma kilépünk az EU-ból? Választási lehetőség: vagy kilépünk az EU-ból, mielőtt maga dőlne össze, vagy megvárjuk, míg összedől. A realitás: az EU helyzete meg van pecsételve, a kérdés az, hogy mikor akarunk új szövetségeseket keresni, most vagy később.

 

 

  • Az IMF hitel. Tézis: kell a hitel, összeomlunk. Antitézis: nem kell hitel, adósrabszolgák leszünk. A helyes kérdés: kell-e a hitel azon az áron, hogy rengeteget fogunk szenvedni a visszafizetéssel (ami nem fog sikerülni), vagy lemondunk a hitelről azon az áron, hogy a közeljövőben még sokkal többet fogunk szenvedni (és jó eséllyel csődbe megyünk). Választási lehetőség: mi ütközünk az EU-val és a nemzetközi bankrendszerrel vagy megvárjuk, ameddig az ütközik össze önmagával. A realitás: mindkét választás rossz, sokkal szegényebbek leszünk. A hitelt nem fogjuk tudni törleszteni a legjobb szándékkal sem. Ahogy senki más sem, aki sokkal tartozik. De vajon érdemes-e az első nemfizetők közt lenni…

 

 

  • Demokrácia. Tézis: a demokrácia egyetemes érték. Antitézis: az embereket nem a demokrácia érdekli, hanem a jólét és a biztonság. A helyes kérdés: az EU ellenében vagy az EU-val karöltve legyünk antidemokratikusak. Választási lehetőség: vagy az EU politikájába illeszkedve leszünk antidemokratikusak, és megspórolunk néhány nemzetközi konfliktus, vagy a saját szakállunkra leszünk antidemokratikusak, és a biztos konfliktusokért cserébe (talán) viszonylag hatékonyan tudjuk működtetni a talán orosz-kínai modellt.  A realitás: ha éles a helyzet és szorít a cipő, nincs lehetőség a demokráciára. Lásd: hadsereg, iskola, megoldásra váró családi helyzet. Ha a helyzet tovább romlik (ami borítékolható), akkor nem lesz lehetőség a demokrácia fenntartására. Minél előbb számot vetünk ezzel, annál jobb.
 
 
 
 
Befejezés – A probléma feloldása
 
 
A politikacsinálók (a politikusok, a gazdasági potentátok és csatolt részeik) felelősségét nem elvitatva, a hazugságok gyártása és az azzal való szakítás nemcsak rajtuk múlik. A közbeszédet, a gondolkodást alakító véleményformálók feladata is, hogy a helyes irányba tereljék, tereljük a diskurzust. Ez úgy nem fog menni, hogy valamelyik politikai oldal mellett vagy éppen annak ellenében lándzsát törve, viccesnek vagy akár forradalminak szánt blogbejegyzéseket írva beállunk szekundálni a fertelmes kérdéseket programjára tűző zenekarba. Ne butítsuk tovább polgártársainkat és kedves önmagunkat, mert immár a viccbeli fasz mindkét végén mi vagyunk, azaz önmagunkat szopatjuk: és ez így nem is annyira vicces.
 
 
Vagy adunk záros határidőn belül egy olyan beszélgetési keretet, amelynek segítségével a valódi kérdésekre keressük a választ, vagy felkészületlenül fog érni minket apa halála. A jelenlegi és a mindenkori kormányt hiába váltjuk le: ameddig rossz kérdéseket teszünk fel, rossz válaszokat és rossz kormányt, rossz vezetőket, rossz diktatúrát fogunk kapni. Ha a kiindulási adatok rosszak, akkor a legbriliánsabb gondolatmenettel is hibás eredményre jutunk.  A mi feladatunk az, hogy a realitással szembenézve a helyes kérdéseket tegyük fel, valamint hogy a helyes kérdéseket minél több emberhez eljuttassuk. (Hír és adás, 2003. november, MH) Ehhez képest a válasz megtalálása tulajdonképpen már nem is lesz annyira nehéz.
 
 
Ha igazat mondani nem is mindig sikerül, legalább igazat kérdezni sikerülhetne.
Erre tettem egy kísérletet. Ha nem tetszett, sajnálom. Ha tetszett, terjeszd. A te életed a te dolgod.

  

 


már 07 2010

Csönded vagyok


feb 15 2010

42

 

Van egy mérőszámunk, a GDP.
 
Ezt a mérőszámot én rossznak tartom, mégis használom. Többször leírtam már (nem ide), hogy miért tartom rossznak, ám most találtam egy egyetemi tankönyvet, amiben szintén le van írva (ráadásul elég jól). Ez a poszt három dologról szól:
 
 
1)      miért nem jó mérőszám a GDP
2)      ha nem jó, akkor miért használom mégis
3)      mit lehet helyette használni még
 
 
Hogy végképp illogikus legyek, a középsővel kezdem. :-)
 

feb 14 2010

Lássuk, mitől döglik!

(...a légy, a hetedik, te magad...)

 

Per pillanat a világgazdaság (és a te háztartásod) a következő, igen egyszerű alapelveken nyugszik:
 
1)      keress pénzt
2)      vedd meg, amire szükséged van
 
Ezt nagyon sokáig lehet bonyolítani, de teljesen felesleges. (Azért majd fogom. :-D ) A világpiacról szerzünk be, a forint konvertibilis, euróban vagy dollárban kereskedünk majdnem mindig. (Mint ország, nyilván.) Úgyhogy az számít, hogy mennyi az ország GDP-je, vagy mennyi ugyanez egy főre vetítve. (Ez sajnos semmit sem mond az átlagos reálbérek vásárlóértékéről, sem a bérek eloszlásáról. Az más tészta, bár téged az érdekel jobban, minden bizonnyal.) Most viszont azt nézzük meg gyorsan, hogy hol állunk az Európai Unióban. A grafikont nem magyarázom el, ha nem érted, nézd meg jobban.
 
 

 
 
 
Ezen az ábrán egy bizonyos országhoz tartozó oszlop piros. Vajon miért?
 

feb 12 2010

The Way I am

 

 


feb 12 2010

Íreket mondunk

Kedves Hallgatóink halogatóink! Íreket mondunk.

 
Az íreket nem lehet nem szeretni. Jó a sörük. Jók a filmjeik. Nagyhangú, darabos, de azért barátságos népek, érdekes kultúrával. Dublin meghökkentően jó hely. Oké, egy kis terror beficcent néha, de nem minden ok nélkül. A focijuk ugyan elég unalmas, de az ember mégis drukkolt nekik, főleg az angolok ellen. Meg aztán ott van az ír gazdasági csoda, páratlan. (És tényleg.) Az írek jól kitalálták magukat, szerkezetet váltottak, és hipp-hopp, a rengeteg birka helyét átvette a számtek, a hájtek meg a magas pénzügyi kultúra.
 
Aztán egyszer csak ilyeneket olvasunk:
 
 

The New Generation Leaving Ireland

 
Some 170,000 jobs vanished last year, and the lack of employment is driving a generation away
 
 
Most álljunk meg egy pillanatra, vessünk egy pillantást az alábbi ábrára, (Forrás: US GOV EIA) és emésszünk kicsinyég, mielőtt folytatnánk legott. Ez mi ez? Mit látunk?
 
 
 
 
 

feb 11 2010

Ez nekem kínai

Nem értjük Kínát. Nem ismerjük Kínát. Hallunk Kínáról. Számokat látunk Kínáról. De nem tudjuk, miről szól. Megpróbáljuk majd persze kideríteni, elemezni. Ám mielőtt odáig merészkednénk, nézzünk rá erre az országra messziről!

 

 

 

Ha megnézzük a következő képeket, az az érzésünk támad, hogy nem Kínában vagyunk, hanem kínban.

 


feb 11 2010

Pater Noster

Amikor fiatalabb az ember annál, mint amikor már kevésbé fiatal, akkor olyasmiket képzel, amik kevésbé állják meg a helyüket a gyakorlat mezején, mint azok, amiket később gondol. Véli ő. Amikor öregszik valaki, saját személyiségében mindig fejlődést lát. Azt valamiért nem szoktuk mondani, hogy régebben milyen király csávó voltam, bezzeg mostanra teljesen meghülyültem. Ha ez igaz lenne, mindenki örökösen fejlődne, és átlépnénk a fénysebességet.
 
Persze ez relatív.


feb 10 2010

Áramvonal – EU, madártávlat

Mégis írtam valamit. Egy kis részletet ideteszek belőle, a többi odabent van.

 

 

Nézzük mondjuk meg azt, hogy hogyan alakul az egyes országok fogyasztása, külön-külön! Öt nagy és sok kicsi. A nagyok: Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország. Mi a kicsik között vagyunk, a 16. helyen. Vegyük az EU fogyasztását 100%-nak, és nézzük meg, mely országok milyen mértékben részesülnek az összfogyasztásból! Azt látjuk, hogy az 'öt nagy' a fogyasztás közel kétharmadát (65%-át) viszi. Mi, magyarok, 1.3%-on állunk. (Az arányunk romlik egyébként, de ez nem a mai nap témája.)

 

 


feb 10 2010

Mire megy ki a játék?

Adott egy társaság, amelynek tagjai összejárnak kártyázni. Mivel a játék öröméért teszik, elhatározzák, hogy babban fognak játszani. Nagyjából a következő történik:

 
  1. Vesznek sört, csipszet, narancslevet.
  2. Valaki kártyát is visz.
  3. A babos zsákból a parti elején kiveszik a babot, és mindenki kap egy marékkal.
  4. Aztán játszanak.
  5. Fogy a sör és a csipsz, valaki nyer, valaki veszít.
  6. Vége lesz a partinak, mert reggel lett, vagy elfogyott a sör.
  7. Mindenki hazamegy és lefekszik aludni.
 
 
Az egyszeri szemlélő számára itt ért véget a parti, pedig a legfontosabb kérdésre még nem tudjuk a választ. Mi lesz a babbal?


feb 10 2010

Napi világhír – 2010.02.10.

It's Official: The Oil Export Crisis Has Arrived

 

Megvagy Hadnagy lebetegedett, én helyettesítem. Nekem semmi kedvem a szokásos cécóhoz, úgyhogy próbáljunk ki valami egészen mást.

 
 

Az autóvezető

 
Pereszlényi József anyagmozgató, CO 75–14 rendszámú Wartburg kocsijával megállt a sarki újságárusnál.
 
– Kérek egy Budapesti Híreket.
– Sajnos, elfogyott.
– Akkor egy tegnapi is jó lesz.
– Az is elfogyott. De véletlenül van már egy holnapim.
– Abban is közlik a moziműsort?
– Az mindennap benne van a lapban.
– Hát akkor adja ide azt a holnapit – mondta az anyagmozgató.
 
Visszaült a kocsijába. Föllapozta a moziműsort. Némi keresgélés után talált egy csehszlovák filmet – Egy szöszi szerelmei –, melyet dícsérni hallott. A Stáció utcai Kék Barlang moziban játszották, és fél hatkor kezdődött az előadás.
 
Éppen jókor. Még volt egy kis ideje. Továbblapozott a másnapi újságban. Szemébe ötlött egy napihír Pereszlényi József anyagmozgatóról, aki CO 75–14 rendszámú Wartburg személygépkocsijával a megengedettnél gyorsabban haladt a Stáció utcában, és nem messze a Kék Barlang mozitól belerohant egy szembejövő teherautóba. Az elővigyázatlan anyagmozgató szörnyethalt.
 
– Még ilyet! – mondta magában Pereszlényi.
 
Órájára nézett. Mindjárt fél hat. Zsebre vágta az újságot, elindult, és a megengedettnél gyorsabban haladva belerohant egy teherautóba a Stáció utcában, nem messze a Kék Barlang mozitól.
 
Szörnyethalt, zsebében a holnapi újsággal.
 
 
A fenti novellát Örkény István írta. Ez is mutatja, hogy a dolgok azért nem változnak olyan sokat. Például Örkény is meghalt, te is meg fogsz, én is meg fogok. Pedig néha mindnyájan olvassuk a híreket, akár a holnapiakat is. Ennyit akartam mondani.
 
 
 
(Tettem be négy hírt, holnapról. Nehogy bárki úgy érezze, hogy el van hanyagolva.)

feb 09 2010

Napi világhír – 2010.02.09.

China’s Loan Growth, Inflation Probably Accelerated

Growth Quickens

Economic growth accelerated to a 10.7 percent year-on-year pace last quarter, the fastest since 2007, responding to an unprecedented 9.59 trillion yuan of credit extended by banks in 2009 and a 4 trillion yuan two-year fiscal stimulus plan. The expansion “is probably stronger than Chinese policy makers would like,” Goldman Sachs Group Inc.’s Chief Global Economist Jim O’Neill said in Hong Kong today.

 

Magyar változat este 8 körül lesz, de hírek most is vannak már odabenn. Például ez is: cukorhiány várható idén. És sok más érdekesség.

 

Sugar Shortage May Turn ‘Acute’ in Third Quarter

India, China, Indonesia, Pakistan, Egypt and Russia are among countries planning to buy sugar to cool domestic prices, worsening a deficit that may reach 11.92 million tons in the year ending April 30, up from 8.32 million tons predicted in October, Kingsman SA said yesterday. The shortfall may be 5 million to 6 million tons this season, according to Tropix. “The world stocks-to-use ratio should reach 20 year lows in the second half of this year,” said Diffley, who worked for 16 years at ED&F Man, one of the biggest sugar trader. 


feb 09 2010

Nincs Internet

A cím állítása hibás: van internet. Látjátok, nem? Viszont.

 
Nekem tényleg „nem volt reggel internetem”. De hiszen ez sem igaz. Egyrészt az internet sosem volt az enyém, ahogy senki másé sem. Másrészt ha mégis csak valakié, vagy esetleg mindnyájunké, akkor ma reggel is volt. De akkor micsodám nem volt nekem?
 
Hozzáférésem.
 
Mivel munkám és hobbim egyaránt az internethez köt, ez praktikusan azt jelenti, hogy el voltam zárva a világtól. Na és? Végső soron csinálhatok én valami mást is, nem vagyok köteles internetezni. Ám van itt egy nagyobb probléma is. Nevezetesen: nem internet nem volt, és nem a világ nem volt, hanem én magam nem voltam. Márhogy a világ számára nem. (Például idejöttél, nem frissült az oldal, valamit gondoltál róla, hogy miért nem… de praktikusan nem léteztem a számodra.)
 
Pedig léteztem. De a számodra mégsem. A világ számára sem.
 
Vajon ha tényleg nincs internet, akkor létezünk egymás számára? Létezünk a világ számára? Világ azért még van? Mi magunk létezünk? Na és ha mobiltelefon nincs? Vagy vigyük eggyel tovább: és ha áram nincs?
 
Akkor mi van? Akkor nincsen  
 
(Igazából tényleg nincsen tovább, úgyhogy csak akkor kattints ide, ha kommentelni szeretnél. Odabent ugyanis nem találsz semmi mást, mint amit itt olvastál, meg amit mások írtak.)

feb 08 2010

Meglepő grafikonok

Betettem ide két ábrát. Mindkettőn az EU áramfogyasztása látható, mégpedig az 1980-tól 2007-ig terjedő időszakban. Hogy melyik ábra tükrözi a valóságot, az attól függ, miből indulunk ki.

 

A kérdésem egyszerű. Meg tudnád mondani, melyik ábra a helyes?


feb 08 2010

Napi világhír – 2010.02.08.

Ez annyira vicces, hogy kénytelen vagyok kitenni, még úgy is, hogy közben nyálazom a többi hírt. (Odabent egy kicsit több van belőle, de még nem sokkal.)

UPDATE: Odabenn a többi hír is. Mindenki olajat keres, akinek nincs több, az meg szén-dioxiddal kereskedne. Megy a BAU ezerrel. De előbb egy kis móka.

No Job Growth for Small Business Spurs Recovery Doubt

Small businesses are becoming the Achilles heel of the recovery by limiting growth and job creation. “Will you have a sustainable recovery a few years down the road without getting some small-business spending? No,” Cary Leahey, senior managing director at Decision Economics Inc. in New York and a former White House economist, said in an interview. “Wall Street gets it.”

 

A 'Wall Street gets it' kifejezésnek rengeteg értelmezési lehetősége van, ebből kettőt kiemelek: (1) 'Wall Street gets it' = A tőzsde érti ezt, tisztában van mindezzel, felfogja. (2) 'Wall Street gets it' = A vólsztrítiek kapják meg (azt, ami miatt nincs fentartható fejlődés) Most komolyan: szerintetek melyikre gondoltak? Emlékeztek erre a képre?

 


feb 08 2010

Az energia befektetése és megtérülése

UPDATE: New&improved. Rendes ábrákkal, érthető magyarázattal. Szerintem olvassátok el, tök komolyan mondom. Nézzük konkrétan a te fizetésedet (ha van). Ha nincs, akkor nézzük valaki másét. :-)

 
 
  1. Bruttó energia: magyarázzam? Ez a bruttód, ennyit kapsz papíron.
  2. Direkt veszteségek: levonják az adókat, járulékokat. Ami marad, azt kapod kézhez. Ez a nettód. De igazából nem ez a nettód, mert:
  3. Indirekt veszteségek: vannak kötelező kiadásaid, hogy be tudj menni dolgozni másnap. (Non-discretionary spending). Ilyen például az, hogy be vagy fizetve menzára és kajálsz, hogy veszel benzint, kerékpár-belsőt vagy bérletet, stb.
  4. Környezeti (járulékos) veszteségek: valahol laknod kell. Ez költséges.
  5. Nettó energia: na EZ a nettód, ami ezek után maradt. Ezt költheted „szabadon” (Discretionary spending)
 
 
Ahogy az idő halad, öregszik országunk népessége, sőt, a nyugdíjasokon kívül is nő az inaktívak aránya. Folyománya: egyre több adót és járulékot fizetsz. A hab a tortán az, hogy eközben az élet is drágább lesz, tehát nőnek indirekt és járulékos veszteségeid is. (Magasabb rezsi, drágább kaja, benzin, buszjegy, stb.) Hiteleket kell felvenned, eladósodsz, kamatokat fizetsz… , tovább nő a veszteséged. A helyzet az, hogy amint öregszel, a költségeid az egészségügyi kiadásaid miatt még jobban megugranak, miközben bevételeid megcsappannak. Mindennek a következménye alighanem világos…
 

 

Odabent egy kérdést tettem fel kedves Mindnyájatoknak, örömmel venném  a válaszokat.


feb 05 2010

Virtuális valótlanság

Vaffankúló kommentárja: Ájtatos Manó alább közölt cikke több mint hat, inkább hét évvel ezelőtt íratott. Aktualitását három dolog adja:
 
  1. Egyfajta reflexió egy internetes fórum egyik topikja agóniájának margójára. (Mindenki tudja, miről beszélek szerintem. Ha mégsem, [már] nem baj.)
  2. Értelmezési keret Numerikus Katalízis és Hete Dick tényfeltáró sorozatának, ami arról szól majd, hogy mi történik az interneten, főként a „magyar interneten”. (A számok tükrében, a lélek tükrében. Mi a fene az a virtualitás?)
  3. Bevezető a saját tapasztalataimon alapuló, merőben szubjektív tényfeltáráshoz, amelynek során személyes élményeket fogok megosztani (a szereplők felismerhetősége nélkül, természetesen). Az epizódokat Gulliver utazásai Virtuáliában címmel fogom megjelentetni.
 
Előbb azonban lássuk, hogyan festett mindez 2003-ban, Ájtatos Manó szemüvegén keresztül.


feb 05 2010

Napi világhír – 2010.02.05.

Megdöbbentő mondat található az alábbi hírben. Az Economistban jelent meg, és az az állítása, hogy nem lehet mindent pénzért megvenni. Nézük csak!

 

Beyond the black stuff: Big Oil is being forced rethink its future

 
In the long term, however, the firms’ success depends on sustaining reserves. The big western oil companies are trying to expand through acquisitions and investment, but the opportunities do so are becoming scarcer. The firms are spending where they can. Exxon Mobil, the biggest listed oil company, says that exploration and capital spending hit $27.1 billion in 2009, 4% higher than in 2008. The company expects to spend $25 billion to $30 billion annually to the same end over the next five years. BP intends to spend some $20 billion this year on investment in new projects and drilling, roughly the same level as last year.
 
But there are limits to what money can buy.
 
Ki hitte volna? Na nem azt, hogy ez így van, hanem azt, hogy az Economist is megírja még a mi életünkben. Bizony, a nem létező olajat nem lehet pénzért sem megvenni. Gratulálunk a felismeréshez!


feb 04 2010

Brék in nyúz

 

 


feb 04 2010

EROEI – Bevezetés (A bruttó és a nettó energia fogalma)


 

Ez mi ez? (Segítség: nem, ez nem egy kalap, és nem is egy olyan óriáskígyó, amelyik éppen felfalt egy elefántot.)


feb 04 2010

Napi világhír – 2010.02.04.

White House report: Develop more crops for biofuels

 
 

Really, Mr. President? Really?


feb 03 2010

Hars Poétika

Vaffankúló kommentárja

Az alább publikált írás bevallottan és szándékoltan konzerv. Ájtatos Manó 2003 őszén írta, és az akkori (!) Magyar Hírlap publicisztika rovatában  [aki emlékszik még arra, 7. oldal, 'A hír szent, a vélemény szabad' volt a lap tetejére írva] jelent meg. Azóta több mint hat (6) év telt el, és a dolog aktuálisabb, mint valaha.

 

Tudom, hogy akadnak köztetek, akik már olvasták. (De nem elegen, megvannak a statisztikák régről.) Talán azt hitték, ez valami töltelék, hogy ez nem fontos, ez csak azért van itt [ott], hogy legyen. Nem ez a helyzet. Baráti tanácsom: olvassátok el [akár újra], és gondoljátok végig. Mi az "információs társadalom"? Mi minősül hírnek, kinek, mikor, miért? Mit adnak le? Mit adunk le mi? Kinek van igaza? Ki szerint? Fontos ez? Szerintem nem mindegy.


feb 03 2010

Napi világhír – 2010.02.03.

Demand for oil will peak by 2030 – BP chief

 
Hát kezdjük azzal, hogy sokféleképpen lehetséges valamit nézni.
 
Amikor például olajról, energiahordozókról, szénhidrogénekről beszélünk, gyakran úgy közelítjük meg a kérdést: Vajon mennyi áll rendelkezésre (majd)? Ez egy merőben pesszimista világkép, hiszen az az alapja, hogy nincs végtelen mennyiség, és a kínálat elérhetősége befolyásolja a fogyasztásunk mértékét. (Ez a híres kínálati piac. Mivel több az eszkimó, mint a fóka, a fókák mennyisége [a kínálat] befolyásolja az eszkimóknak [a kereslet benyújtóinak] a számát. [Seller’s market vagy sellers’ market]
 
Nézhetjük ezt azonban másképp is. Mondhatjuk például azt, hogy – ha végtelen mennyiség nincs is – annyira sok a cucc, hogy csak az a kérdés, mennyire van szükségünk. Ez előzővel szemben, ezt hívjuk keresleti piacnak. (A kereslet mértéke szabja az árakat, a kínálat mennyisége miatt nem kell aggódnunk.) [Buyer’s market vagy buyers’ market]
 
A British Petrol főnöke szerint keresleti piac lesz, azaz lesz ugyan csúcs az olajfogyasztásban, de nem azért, mert nem tudunk eleget termelni, hanem azért, mert nem fog kelleni az embereknek. Hayward szerint ez az idő kb. 15 év múlva jön el.


feb 02 2010

Reális ez, emberek?

Hát erről nem fogok sokat szövegelni. Igyekeztem érthető ábrákat csinálni. Valamit odaírok alájuk, de csak azért, hogy legyen valami pofája az egésznek. A lényeg rajta van a képeken. Ha rájuk kattintasz, megnyílnak nagyobban. Érdemes ezt tenned, mert különben nem látszik az esszencia. (A jobbgombos módszert javaslom, de te tudod...)

Alul találsz egy TOVÁBB gombot, kérlek, használd rendeltetése szerint. Kösz.

 


feb 02 2010

Napi Világhír – 2010.02.02.

Shell Pushes Brazilian Ethanol After Scaling Back Wind, Solar

A Shell arra fogad, hogy nőni fog a bioüzemanyagok piaca. Hm. Nagyon rovid távon ez talán igaz, ám egyrészt kiküszöbölhetetlen skálázási problémák merülnek fel (néhány százaléknyi részarányról beszélhetünk), másrészt a bioüzemanyag, minthogy termőföld kell hozzá, az élelmiszerek előállításával verseng. Ha a Shell célkitűzése valósággá válna, a kocsink talán enne, de mi nem. A Shell piaci értékét mindez természetesen emelni fogja (rövid távon mindenképpen), ezért részvényeik vásárlása javallott. Értsd: baromi káros, de kurvára megéri. Aha.

 

Mice Tail Turned Into Brain Cells in Feat Possible for Humans

Olvassa el, akit érdekel. Röviden: arról szól, hogy egerek farkából származó sejteket sikerült úgy átalakítani, hogy neuronokként funkcionáljanak, és a jövőben ez lehetségesnek tetszik az emberi sejtekre is. 

Végre tudományos alapja is lesz, hogy tudjunk majd a farkunkkal gondolkodni!

(Kattints a TOVÁBB gombra a folytatáshoz!)


feb 01 2010

Consumere necesse est...

Mi a teendő olyankor, ha az ember tudja, hogy amit tesz az ab ovo fenntarthatatlan, de mégsem tehet mást, mint hogy tegye amit tesz? Ha tudja, hogy káros a további gyarapodás, de mégis kénytelen az életének folytatásához megszerezni azt a melót, lenyúlni azt a csajt, lenyomni azt az országot, ellehetetleníteni azt a fajt. Ha tudja, hogy cuki állat a jegesmedve, mégis fűteni kéne télen. Hogy hova vezet és vezethet ez, a teljes meghasonláson kívül – avagy túl azon.

(Kattints a TOVÁBB gombra a folytatáshoz!)

 


feb 01 2010

Előszó

 

 

 


jan 31 2010

Terminus Archív

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Terminus Technicus blog. Anélkül, hogy kisregényt írnék róla, felteszem a valaha volt bejegyzéseket. Ennek a történeti hűségen kívül az az értelme, hogy egyes dolgokra hivatkozni fogok, mert nem tervezek mindent újra megírni, a legeslegelejétől kezdve. Ha pedig hivatkozom, érdemesebb úgy, hogy az is látható, hogy mire. :-) Lássuk hát.

 

Blogbejegyzések időrendben:

Zűrhajó (Hannibal Barca írása)

Csúcs ez az érzés! (I. rész)

Csúcs ez az érzés (II. rész)

Hasadó jövő - (Hetesi Zsolt fizikus tollából)

 

Megnézem az összeset >

 

Letöltések:

Elemzések - energetikai elemzések, alapfogalmak

Napi világhír - nemzetközi hírválogatások

Magyar Vándor - hazai sajtószemle (ArrayofLilly és Jack Skellington rovata)

Egyéb írások - publicisztika

 

Az összes letöltése egyben:

Terminus Archive

 

A TOVÁBB gombra kattintva is megjelenik az összes, próbáld ki!


jan 31 2010

Házirend

Ezt a blogot a despotizmus és totalitarianizmus szelleme lengi be, mint anno Európát a kommunizmus kísértetéé. Ennek figyelembe vétele melegen ajánlott, ha a későbbiek során érteni akarod, miért esett meg veled valamely igazságtalanság. A Herculeanum szerkesztői egytől-egyik megátalkodott megalománok, akik imádják hatalmukat fitogtatni – erre pedig a kibertér e kiszögellése kiválóan alkalmas. Beteg lelkületük és szemellenzős, mára már megkövesedett álláspontjuk manifesztátuma az alábbi szabályzat.

(Kattints a TOVÁBB gombra a részletekhez!)