Vannak végképpen elfuserált dolgok, amelyekkel kapcsolatban nem biztos, hogy érdemes konstruktívnak lennünk. Egy olyan háznak a tetején, amelyiknek repedeznek a falai, nem érdemes cserélgetnünk a cserepeket. Vannak annyira roskatag építmények, amelyeknek az anyaga oly mértékben silány, hogy kénytelenek vagyunk exkavátorral helyet csinálni ahhoz, hogy az új épületnek helye, építő gondolatainknak pedig tere legyen. Mert ugye mindnyájan tudjuk, hogy mi az, amiből nem lehet várat építeni.

 

Megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi kormány rossz. Igen ám, de az előző kormány is rossz volt. Sőt, az azt megelőző sem volt jó. Az első szabadon választott meg egyenesen olyan volt, amilyen. Minden politikusunk tehetségtelen, dilettáns, rossz szándékú ember volna? Minden politikai pártunk alkalmatlan a népképviseletre, képtlen saját elképzeléseinek megvalósítására és eleve ártó szándékkal tölti meg a parlamenti patkót? A demokráciával mint intézménnyel van a baj? Vagy talán a rendszerváltás nem ment végbe? Nem. A baj nem a fenti részigazságokban rejlik, hanem átfogó. Mi a gond?

 

Nos, arról van szó, hogy lejárt az idő. Mindazok, akik most a politikát csinálják, régen, túlságosan régen vannak ott, ahol vannak. Már rég nem kéne ott lenniük. Senkinek sem. Ebben az országban maximum párszázezer, valamelyik „oldalban” fanatikusan hívő ember gondolja azt, hogy a mindenkori kormány ugyan rossz, de ha jön a következő, akkor majd jobb lesz. A többség tudja, hogy ez már nem lesz jobb. Mindegy, hogy ki van, ki lesz kormányon – a helyzet gyakorlatilag változatlan marad, ha a személyek változatlanok maradnak. Szerencsére ez nem katasztrófa, még csak nem is meglepő. Tizenöt év nagy idő, az alatt már bele lehet fáradni, ki lehet üresedni szinte bármilyen alkotói területen. A mostani politikai garnitúrának komoly feladata volt. Ők csinálták a rendszerváltást. Ez volt a történelmi feladatuk, erre kondicionálták magukat. Jól, rosszul – de valóban megcsinálták. Köszönjük meg nekik. És lépjünk tovább.

 

Tizenöt év alatt már szinte mindenki volt mindenkivel és mindenki ellen. Minden jelenlegi pártnak, politikusnak bőven volt rá ideje, hogy kifussa magát, kihozza magából a maximumot, megmutassa, hogy mit tud. Megmutatták. Pontosan ennyit tudtak. Bíráljuk őket, de ismerjük el, hogy sokat tettek. Más most, mint tizenöt évvel ezelőtt volt.

 

De lássuk be azt is, hogy nem tudnak többet. Ne fogadjuk el, hogy van egy borzalmas uralkodóosztályunk, új nemességünk, akiket utálunk bár, de azért újra és újra közülük választunk királyt. A demokrácia arról szól, hogy lehet mást választani. Ha azt akarjuk, hogy jobb legyen, mást kell választani. Különben a jövőben is az marad, ami most van. Amiből ugye nem lehet várat építeni. Már csak az a kérdés, hol vannak a hiteles, tenni akaró új arcok. Hol vannak azok, akik nem a múltban, hanem a jövőben gondolkoznak? Hol vannak azok, akik nem a jelenlegiek farvizén, hanem önerőből, és saját gondolataikra építve emelkednek ki, hogy vezessenek minket? Hol vannak azok, akiknek tudunk hinni? Keressük meg őket!

 

A jelenlegieknek pedig köszönjük meg amit eddig tettek, és vegyünk tőlük búcsút. Legyen merszünk végre kimondani azt, amit illik és muszáj.

 

Köszi, helló!