Nincs itt semmi cicó, nálam van a stukker, csávókám. Én vok itt a góré, aki megmondja, mi a stájsz. Mindenből szeretem az erőset, megfogalmazásból is. A kegyelmet csak hírből ismerem, a dörgést és az emberi motivációkat viszont a gyakorlatból. Mindig arról írok, amiről akarok. Ami éppen eszembe jut. Nem vagyok egy kiművelt emberfő, és nem sokat adok a társadalom által kulturáltnak nevezett érintkezés íratlan szabályainak betartására – cserébe viszont többnyire igazam van. Mondjuk kábé mindig. Ha rosszul viselkedsz, én vagyok hivatva intézkedni. Tudom, mit tettél tavaly nyáron.

 

 

 

 

 

 

Megvagy Hadnagy vagyok, messze földön híres oknyomozó. Fáradságot nem kímélve eredek a tények nyomába, és igyekszem meglátni a fától az erdőt. Elemzéseim jobbára adatokra és szó szerinti idézetekre épülnek, kommentárjaim rövidek és világosak. Lényegre török. A megalkuvást hírből sem ismerem, és nem riadok vissza a terepen végzett munkától. Nem ijedek meg a saját árnyékomtól – másétól meg végképp nem. Érdeklődési köröm elsődlegesen a médiában megjelenő tudósítások valóságalapja, és az abból levonható következtetések közérthetővé tétele. A nemzetközi és a honi sajtóban való tájékozottságom, valamint idegen nyelvek terén szerzett jártasságom alkalmassá tesznek a külföldi és magyar hírek felkutatására és kommentálására egyaránt. Állandó rovataim: Napi Világhír és Magyar Vándor. Bátorságomat és lényeglátásomat 2009 végén Ad Herculeanum Díjjal jutalmazták.

 

 

 

 

 

Kétszer kettő az négy. Még véletlenül sem öt. Néha sem öt, és ha máshonnan nézzük, akkor is négy. Azt is mondhatnám, hogy kettő és megint csak kettő összeadása esetén annak a valószínűsége, hogy az eredmény négy, 100%. Munkám a számolás. A hobbim is a számolás. Egyenleteket rendezek, táblázatokat gyártok, grafikonokat készítek. Állítólag kockafej vagyok – valójában átkozottul jóképű, de ez nem látszik rajtam. Itthon is öltönyt hordok, és ha kimegyek a napra, besötétedik. Szeretem a bablevest és befingok a paplan alá.

 

 

 

 

 

Mindent le lehet zsírozni, csak az a kérdés, mi a matek. Don Quijote leszármazottjaként az érdekel, hogy mennyi az annyi, és ha pont annyi, akkor miért kétszer annyi mégis. Szeretem feltenni azt a kérdést, hogy ki fizeti a révészt, meg azt is, hogy ez kinek áll érdekében. Ha a nagynevű ősre emlékezem, a „Cui Prodest?” kifejezéssel élek – egyszerűbb pillanataimban viszont azt firtatom, mennyi a lóvé, hová folyt a lé, honnan jön a della és mi a korrekt zseton. Fogalmazásom szabados, sokan azt mondják: „ráférne az ipsére egy tánc- és illemtanár”. Így hát kevesen szeretnek, de nekik legalább semmi okuk rá.

 

 

 

 

 

Manó igazi européer, aki a társadalmi változások ütőerén nyugtatja mára már reszketeg, tisztes munkában megfáradt kezét. Érdeklődési területe a filozófia, az állam és egyén viszonya, a társadalmi berendezkedés és az ember maga. Eszmefuttatásai szigorúan elméleti jellegűek, íróasztalát csak a legritkább esetben hagyja el, akkor is csupán rövid időre. Különös figyelmet fordít a világot formáló, nem anyagi és nem materiális típusú erőkre, mint amilyen a média, a nagyvállalati mellébeszélés, a politikai szemfényvesztés vagy éppen a kognitív disszonancia redukció. Életműdíját várhatóan a közeljövőben veszi majd át. (Életrajzunk az MTI tudósítása nyomán készült, Manó nem szívesen nyilatkozik magáról. Túl kifinomult ahhoz az ő lelke neki)

 

 

 

 

 

Herkules egy pánikbeteg filantróp, aki annyira kerüli a nyilvánosságot, hogy élő ember még nem látta. A külvilággal csak interneten érintkezik. A Ki Kicsoda? legújabb, még nem nyomdakész kiadása így fogalmaz róla: „Muszáj Herkules naiv álmodozó, a világjobbító szándék egyik honi fertőzötte, vírusgazda. Mindenféle félelmei és meglátásai vannak, néha látomásai is; aggódik az emberiség és a földi élet jövőjéért. Érdeklődési körébe a klímaváltozástól kezdve, az ártámogatási rendszerek megváltoztatásán és a pozitív diszkrimináción túl, a polgárjogi mozgalmakban való részvételig bezárólag sok minden beletartozik.”

Vaffankúló kiegészítése: Kamaszkorunkban a legtöbben épp olyanok voltunk, mint Muszáj Herkules, csak mi aztán kinőttük. Cseppet élhetetlen a faszinger, meg kicsit lájtosan adja elő, de lelkes és korrekt, én meg csípem az ilyet.

 

 

 

 

 

Ellenség ha elődbe áll,

hét legyen, kit előtalál.

Egy, ki kezdi szabad napját,

egy, ki végzi szolgálatját,

egy, ki népet ingyen oktat,

egy, kit úszni vízbe dobtak,

egy, ki magva erdőségnek,

egy, kit őse bőgve védett,

csellel, gánccsal mind nem elég, -

a hetedik te magad légy!