Kedves Hallgatóink halogatóink! Íreket mondunk.
Az íreket nem lehet nem szeretni. Jó a sörük. Jók a filmjeik. Nagyhangú, darabos, de azért barátságos népek, érdekes kultúrával. Dublin meghökkentően jó hely. Oké, egy kis terror beficcent néha, de nem minden ok nélkül. A focijuk ugyan elég unalmas, de az ember mégis drukkolt nekik, főleg az angolok ellen. Meg aztán ott van az ír gazdasági csoda, páratlan. (És tényleg.) Az írek jól kitalálták magukat, szerkezetet váltottak, és hipp-hopp, a rengeteg birka helyét átvette a számtek, a hájtek meg a magas pénzügyi kultúra.
Aztán egyszer csak ilyeneket olvasunk:
The New Generation Leaving Ireland
Some 170,000 jobs vanished last year, and the lack of employment is driving a generation away
Most álljunk meg egy pillanatra, vessünk egy pillantást az alábbi ábrára, (Forrás: US GOV EIA) és emésszünk kicsinyég, mielőtt folytatnánk legott. Ez mi ez? Mit látunk?
A még nagyon álmosaknak mondom: a fenti grafikonon az írek energiafogyasztását látjuk, 1980-tól 2006-ig. Most még ne kezdjünk semmit ezzel, nézzük inkább az előző hír részleteit. Egy (lassanként) végzős főiskolai hallgatóról szól az eleje, akinek megható történetével kapcsolatban elmeséltetik, mennyire másról szólt 4 évvel ezelőtt az élet Írországban:
When Simon Phelan started a civil engineering degree at Dublin's Trinity College four years ago, he figured his biggest problem upon graduation would be deciding which job to choose. Ireland's economy was growing at 5.4%, unemployment was a mere 4.4%, and construction was booming.Today, with graduation fast approaching, only two of Phelan's 100 classmates have even had interviews. Worse, in these recession-scarred times, just two people from the class ahead of him are employed. So Phelan and many contemporaries see emigration as the only option. "The lack of jobs is driving people away," the 20-year-old Dubliner says after trawling through the meager offerings at Trinity's career office, a small building tucked off the school's cobblestoned quadrangle. "Ireland will lose a whole generation of graduates."
Lássuk csak!
5.4%-os gazdasági növekedés, alacsony munkanélküliség, dübörgő építőipar. Jól hangzik! Mit gondol erről az egyszeri gazdasági miniszter? Nyilván ezt: Még több szolgáltatást! Még több építkezést! Még kevesebb birkát!
Aztán beütött a krach. Begyűrűzött a recesszió. Romlanak a kilátások.
Pedig szegény írek igazán semmi rosszat nem tettek. Ráültek a hullámra (egyelőre nem az enyémre, szerencsére), meghosszabbították a trendvonalat, elkezdtek télen is sárgadinnyét enni, rengeteget repülőzni, autópályát építeni, szuper- és hipermarketeket felhúzni, építeni egy kis Amerikát.
Ebből, ezt:
Mindez együtt járt persze azzal, hogy kellett nekik többletenergia. Sok és olcsó.
Az autópálya nem épül ingyen ott sem. A nyersanyagnak is ára van. Autópálya akkor kell, ha van autó is. Az meg fogyaszt. Szupermarket? Autók. A spanyol narancs, a pármai sonka és a thaiföldi csirke sem őshonosak Írországban. Szállítani kell őket.
Írországnak nem sok saját energiahordozója van. Importálták az energiát, mert olcsó volt. Okosak voltak, kitalálták magukat. Építettek egy új Írországot, elképesztő méretű ellátási láncokkal. Ez (volt) az ír gazdasági csoda.
Találjuk ki Magyarországot! Építsünk mi is sok autópályát! Virágozzék még több hipermarket! Importáljuk az élelmiszert! Még hosszabb logisztikai láncot! Még kevesebb birkát!
Figyelem! Íreket mondunk!
Magyarországnak nem sok saját energiahordozója van. Ameddig az energia olcsó volt és sok, „az útvonal-elszámolásainkkal és a napidíjainkkal törődtünk, basszameg”. Nem találtuk ki Magyarországot, pontosabban olyat építettünk, amilyet. Az adott környezetben ez (volt) a magyar gazdasági csoda. Az energia viszont mostantól egyre kevesebb, és egy ideje egyre drágább.
De az U20-as focicsapatunk egész jó.
